Szerencsére van Amerika! Nagyon rossz lenne ugyanis, ha nem lenne, főleg így, a Szovjetunió megszűnése után. Így legalább egy szuperhatalom maradt, akinek szophatjuk a faszát.
Ha az USA füttyent, mi ugrunk. Megyünk velükháborúzni országot újraépíteni. Mindig mosolygunk, csúnyát rájuk sose mondunk, az meg hogy a diplomáciai érdeikeinket esetleg velük szemben érvényesítjük, az szóba sem jöhet. Nyaljuk a seggét egy olyan országnak, melynek a vezetése és lakossága azt sem tudja, hogy országunk, melyik kontinensen található. Mi viszont, ha egy pökhendi pillantást kapunk tőlük, már úgy ugrándozunk tapsikolva, mint az ötéves karácsonykor.
A magyar állam csilliárdokat fizet egy cégnek, hogy lobbizon az ország nevében a vízummentességért. Aztán sikerült valamit elérni, amiről azt kommunikálták, hogy George W. Bush aláírta azt a papírt, amitől aztán most majd jobb lesz. De igazából mégsem ám! Valójában nem történt semmi, maximum az, hogy valakik elmagyarázták az elnöknek, hogy hángöri nem azt jelenti, hogy éhes, hanem az egy tök jelentéktelen ország Európában.
Teljesen jogosan felháborodott az egész keleti blokk, sőt még valamilyen csoda folytán az EU nyugati országai is kiálltak az új tagok mellett, mondván, ha az amcsik nem engednek, akkor szopjanak ők is, ha az Unióba akarnak utazni. Csak Magyarország hunyászkodott meg megint, úgy mint már sokszor is!
Magyarverések Szerbiában, Romániában vagy Szlovákiában. Minden alkalommal ugyanaz a reakció. "Nem avatkozunk bele más országok belügyeibe!" Fülünket, farkunkat behúzva lapítunk, nehogy véletlenül is csúnyán nézzen ránk valamelyik ország! Totális konfliktuskerülés, beszari töketlenkedés jellemzi a diplomáciánkat.
Értem én, hogy a Külügy szerint már annak is örülnünk kell, ahol most tartunk, mert ez a kezdete valaminek, és csak jobb lesz. Ez mind szép és jó, de ez az első lépés azt jelenti, hogy még hosszú évekig 100 dolláros vízumért kell órákat sorban állnunk a követség előtt, és személyes elbeszélgetéseken résztvennünk, hogy szaros öt napra elutazhassunk megnézni a Grand Canyon-t.
A valóság az, hogy az Egyesült Államok kurvára leszarja Kelet-Európát, ami mindig is így volt, de hogy még alá is menjünk, és a "nesze semmi, fogd meg jól"-jaikat, megalászkodva kegynek vegyük, az már a legalja! Ha kapunk egy kurva nagy pofont, azt is megköszönjük majd, hogy dejó, legalább foglalkoznak velünk?
Ha az USA füttyent, mi ugrunk. Megyünk velük
A magyar állam csilliárdokat fizet egy cégnek, hogy lobbizon az ország nevében a vízummentességért. Aztán sikerült valamit elérni, amiről azt kommunikálták, hogy George W. Bush aláírta azt a papírt, amitől aztán most majd jobb lesz. De igazából mégsem ám! Valójában nem történt semmi, maximum az, hogy valakik elmagyarázták az elnöknek, hogy hángöri nem azt jelenti, hogy éhes, hanem az egy tök jelentéktelen ország Európában.
Teljesen jogosan felháborodott az egész keleti blokk, sőt még valamilyen csoda folytán az EU nyugati országai is kiálltak az új tagok mellett, mondván, ha az amcsik nem engednek, akkor szopjanak ők is, ha az Unióba akarnak utazni. Csak Magyarország hunyászkodott meg megint, úgy mint már sokszor is!
Magyarverések Szerbiában, Romániában vagy Szlovákiában. Minden alkalommal ugyanaz a reakció. "Nem avatkozunk bele más országok belügyeibe!" Fülünket, farkunkat behúzva lapítunk, nehogy véletlenül is csúnyán nézzen ránk valamelyik ország! Totális konfliktuskerülés, beszari töketlenkedés jellemzi a diplomáciánkat.
Értem én, hogy a Külügy szerint már annak is örülnünk kell, ahol most tartunk, mert ez a kezdete valaminek, és csak jobb lesz. Ez mind szép és jó, de ez az első lépés azt jelenti, hogy még hosszú évekig 100 dolláros vízumért kell órákat sorban állnunk a követség előtt, és személyes elbeszélgetéseken résztvennünk, hogy szaros öt napra elutazhassunk megnézni a Grand Canyon-t.
A valóság az, hogy az Egyesült Államok kurvára leszarja Kelet-Európát, ami mindig is így volt, de hogy még alá is menjünk, és a "nesze semmi, fogd meg jól"-jaikat, megalászkodva kegynek vegyük, az már a legalja! Ha kapunk egy kurva nagy pofont, azt is megköszönjük majd, hogy dejó, legalább foglalkoznak velünk?
Utolsó kommentek