Tóth Ákos téved, amikor azt állítja, Gyurcsány Ferenc beismerte hazugságát. Ugyanis Gyurcsány Ferenc nem ismerte be hazugságát, lebukott vele. Nehezen értelmezhető beismerésnek az a ködös utalás valamire, bármi is legyen az, amit a Népszabadság említett számában nyilatkozott a kormányfő.

A vezeklést pedig erős túlzásnak tartom. Túl nagy szó ez ide! Mikor vezekelt magyar politikus utoljára? Csak nem számított arra, hogy egy következmények nélküli országban, hirtelen mégis lett valamilyen következménye el/be/kiszólásának. A nagy döbbenet után azonban, már elő is húzta azonnal Orbán Viktort, mert természetesen az ellenzék tehet róla, hogy hazudott, és tüntet az isten adta.

És miért kellene Orbán Viktornak vezekelnie? (Most) nem ő csinált magából hülyét egy ország előtt, és haragította magára az embereket. Nem ő a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, és nem ő küldte az embereket a Kossuth térre, illetve az MTV székház elé.

Vagy az a baj, hogy nem küldte az embereket haza? Miért tette volna? De ha már Orbán Viktor gondolatvilága ilyen fontos, akkor miért nem gondolkodunk el azon is, hogy akkor most mi is történt az elmúlt egy évben reformok (egyáltalán nem szép szó) címén ebben az országban? Mi lett abból a „beismerésből”, illetve a rohadt nagy rendcsinálásból?

Bizony, ez az ősz már nem az az ősz, és ha már a megkönnyebbülésnél tartunk, Gyurcsány Ferenc Miniszterelnök Úr, megkönnyebbült? Idén már tényleg minden jobb, és nem csak ködösítés folyik?